Metabolikus szindróma: Tünetei, okai és kezelése

Mit kell tudni a metabolikus szindrómáról?

Testünk egyensúlya sérülékeny. Van, amikor az apró eltolódások lassan, szinte észrevétlenül indulnak el – mégis súlyos következményekhez vezethetnek. Ilyen „csendes veszély” a metabolikus szindróma is, amely mögött több rejtett folyamat húzódik meg. Melyek a legfontosabb tudnivalók erről az összetett kórképről?

A metabolikus szindróma tünetei

A metabolikus szindróma tünetei

A metabolikus szindróma nem egyetlen betegség, hanem egy tünetegyüttes, amely több, egymással összefüggő anyagcsere-rendellenességet foglal magában. A diagnózis alapját az adja, hogy legalább három az alábbi kockázati tényezők közül fennáll (Grundy et al., 2005):

• Emelkedett haskörfogat, ami a centrális (viszcerális) elhízás jele
• Magas éhomi vércukorszint, ami az inzulinrezisztencia egyik korai jele lehet
• Emelkedett vérnyomás
• Emelkedett trigliceridszint
• Csökkent HDL-koleszterinszint („jó” koleszterin)

A tünetek sokszor alattomosan jelentkeznek. Sok érintett évekig semmilyen panaszt nem érez, míg a szindróma szövődményei – például szív-érrendszeri betegségek vagy 2-es típusú cukorbetegség – el nem kezdődnek. Az orvosi diagnózis alapja a rutin laborvizsgálat, a vérnyomásmérés és a derékbőség meghatározása (Alberti et al., 2009).

Mivel a szindróma összetevői szinergikusan fokozzák egymás kockázatát, a korai felismerés kiemelt jelentőségű. Az orvosi protokollokban alkalmazott diagnosztikai kritériumokat a Nemzetközi Diabétesz Szövetség (IDF), az Amerikai Szív Szövetség (AHA) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is részletesen meghatározza (Kassi et al., 2011).

A szindróma kialakulásának oka és lefolyása

A metabolikus szindróma kialakulása nem egyetlen okra vezethető vissza, hanem egy összetett, több tényezőből álló folyamat eredménye, amelynek hátterében:

• genetikai hajlam, 
• életmódbeli szokások 
• és hormonális szabályozási zavarok is lehetnek (Grundy et al., 2005).

A szindróma középpontjában az inzulinrezisztencia áll: az a jelenség, amikor a sejtek csökkent érzékenységgel reagálnak az inzulinra, így a glükóz nem tud hatékonyan bejutni a sejtekbe. A hasnyálmirigy ezt a csökkent érzékenységet kompenzálni próbálja, és több inzulint termel. Az eredmény: hiperinzulinémia, amely tovább fokozza a zsigeri zsírszövet felhalmozódását és a gyulladásos folyamatokat (Reaven, 1988).A viszcerális (hasi) zsír metabolikusan aktív szövet, amely gyulladáskeltő citokineket bocsát ki. Ezek krónikus, alacsony szintű gyulladást tartanak fenn a szervezetben, hozzájárulva az érfal károsodásához, az érelmeszesedéshez és a szív-érrendszeri betegségekhez (Hotamisligil, 2006).

További kockázati tényezőként megjelenhet:

• a kortizolszint tartós emelkedése (például krónikus stressz hatására), 
• a mozgásszegény életmód, 
• a rostszegény, finomított szénhidrátokban gazdag étrend, 
• valamint az alvászavarok. 

Ezek mind hozzájárulnak az anyagcsere szabályozásának felborulásához (Kassi et al., 2011).

Fontos megjegyezni, hogy a metabolikus szindróma nemcsak a cukorbetegség előszobája, hanem önálló kockázati tényező a stroke, szívinfarktus és nem-alkoholos zsírmáj (NAFLD) kialakulásában is (Alberti et al., 2009).

A metabolikkus szindróma kezelési lehetőségei

A metabolikus szindróma nem oldható meg egyetlen gyógyszerrel – életmódbeli változtatásokra van szükség. Mivel ez az állapot többféle anyagcsere- és szív-érrendszeri kockázati tényezőt foglal magában, a kezelés célja az, hogy ezek mindegyikét egyszerre javítsuk. Ez elsősorban egészséges életmóddal történik – például étrendváltással és több mozgással –, és csak ha szükséges, akkor egészítik ki gyógyszeres kezeléssel is (Grundy és mtsai, 2005).

Táplálkozás

A diétás terápia középpontjában a glikémiás index csökkentése, az egyszerű cukrok és finomított szénhidrátok kerülése, valamint az összetett szénhidrátok és rostok előtérbe helyezése áll. A mediterrán étrend, amely gazdag zöldségekben, teljes értékű gabonákban, olívaolajban és tengeri halakban, tudományosan is igazoltan javítja a metabolikus szindróma komponenseit (Esposito et al., 2004).

Mozgás

A rendszeres testmozgás, különösen az aerob típusú fizikai aktivitás (pl. gyors séta, kerékpározás, úszás), heti legalább 150 perc mennyiségben, javítja az inzulinérzékenységet, segíti a testsúlycsökkentést, és csökkenti a vérnyomást. Az izomtömeg növelése pedig fokozza a glükózfelhasználást, ezáltal enyhítve az inzulinrezisztenciát (Ross et al., 2000).

Testsúlycsökkentés

Már 5–10% testsúlycsökkenés is kimutathatóan javítja a szindróma egyes elemeit, például a vércukorszintet, trigliceridszintet és a derékkörfogatot. A viszcerális zsír csökkentésével a gyulladásos folyamatok is mérséklődnek (Klein et al., 2004).

Gyógyszeres terápia

Ha az életmódváltozás önmagában nem elegendő, akkor a kockázati tényezők szerint célzott gyógyszeres kezelés is szóba jöhet:

• Metformin: javítja az inzulinérzékenységet
• Statinok: a koleszterinszint csökkentésére
• ACE-gátlók vagy ARB-k: vérnyomáscsökkentésre
• GLP-1 receptor agonisták: testsúly- és vércukorszint-csökkentő hatásuk miatt egyre gyakrabban alkalmazzák őket metabolikus szindrómában is (Garvey et al., 2016)

Minden kezelési stratégia célja a szövődmények megelőzése, különös tekintettel a szív- és érrendszeri betegségekre, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulására.

A mozgás mint kezelési lehetőség

A szindróma megelőzése és hosszú távú kezelése

A metabolikus szindróma megelőzése és kezelése nem egyszeri beavatkozás, hanem folyamatos életmódbeli odafigyelést és tudatosságot igényel. Mivel a szindróma hátterében életmódbeli mintázatok és környezeti tényezők állnak, a prevenció legfontosabb eszközei a helyes táplálkozás, a mozgás és a stresszkezelés fenntartása hosszú távon (Kassi et al., 2011).

Prevenció: már gyermekkorban kezdődik

A metabolikus szindróma kockázati tényezői már fiatalkorban alapozódhatnak meg – különösen a túlsúly, a mozgásszegény életmód és a magas cukorfogyasztás révén. Az egészséges szokások korai bevezetése – például napi testmozgás, otthoni főzés, megfelelő alvás – később védő tényezőként szolgálhat (Weiss et al., 2004).

Pszichológiai tényezők és stresszkezelés

A krónikus stressz, alvászavarok és a rendszertelen napirend hormonális diszregulációhoz vezethet, különösen a kortizol és inzulin szintjében. Az érzelmi evés, a túlevés és az éhségérzet szabályozásának zavara szintén fokozhatja a metabolikus szindróma kialakulásának esélyét (Rosmond, 2005). A stresszkezelő technikák, mint a mindfulness, jóga, természetjárás vagy pszichológiai támogatás, szerepet játszhatnak a szindróma kezelésében és megelőzésében is.

Fenntartható életmód: kis lépések, nagy hatás

A hosszú távú siker kulcsa a fokozatos, reális célkitűzésekben rejlik. A tartós testsúlycsökkentés, a rendszeres testmozgás és az egészséges étkezési mintázatok kialakítása időt igényel, de jelentősen csökkenti a kardiometabolikus kockázatokat, és javítja az életminőséget (Knowler et al., 2002).

Megelőzés és kezelés

Hasznos tápanyagok metabolikus szindróma esetén

A metabolikus szindróma kezelésében az életmódváltás kulcseleme a helyes tápanyagbevitel. Az étrendi alapelveken túl (alacsony glikémiás index, magas rosttartalom, jó zsírsavarányok) bizonyos vitaminok, ásványi anyagok és bioaktív vegyületek célzott támogatást nyújthatnak a szindróma összetevőinek egyensúlyban tartásához.

Magnézium

A magnéziumhiány gyakori a metabolikus szindrómában szenvedőknél. Ez az ásványi anyag szerepet játszik az inzulinérzékenység, a glükózanyagcsere és a vérnyomás szabályozásában is. Megfelelő szintje csökkentheti a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát (Barbagallo et al., 2007).

Króm

A króm hozzájárul a normál vércukorszint fenntartásához – ez az állítás az EFSA által is elfogadott. A króm-pikolinát kiegészítés segítheti a glükóztolerancia javítását, különösen inzulinrezisztenciával élők esetében (Anderson et al., 1997).

D-vitamin

A D-vitamin alacsony szintje összefüggést mutat az inzulinrezisztenciával, a zsigeri elhízással és a gyulladásos folyamatokkal. A D-vitamin gyulladáscsökkentő és hormonális szabályozó hatása miatt különösen fontos szerepet játszhat a metabolikus szindróma komplex kezelésében (Pittas et al., 2007).

Omega-3 zsírsavak

A tengeri eredetű EPA- és DHA-tartalmú omega-3 zsírsavak csökkentik a trigliceridszintet, mérséklik az alacsony fokú gyulladást, és javíthatják az inzulinérzékenységet. Emellett kedvezően hatnak a vérnyomásra és az érfalak rugalmasságára is (Bays, 2006).

Antioxidánsok és polifenolok

A metabolikus szindrómát gyakran kíséri oxidatív stressz, amely tovább súlyosbíthatja a gyulladásos folyamatokat. A polifenolokban gazdag élelmiszerek – például zöld tea, kurkuma, áfonya, gránátalma – antioxidáns hatásuk révén támogathatják a sejtvédelmet és a kardiometabolikus egyensúlyt (Scoditti et al., 2014).

Hasznos tápanyagok

Összegzés

A metabolikus szindróma nem csupán egy egészségügyi diagnózis – hanem figyelmeztetés a szervezet részéről, hogy ideje változtatni. Bár összetett állapotról van szó, a jó hír az, hogy életmódváltással, tudatos táplálkozással és rendszeres mozgással jelentős javulás érhető el – gyakran már gyógyszeres kezelés nélkül is.

A hosszú távú siker kulcsa a megelőzés, az önismeret és a kitartás. Minden apró lépés – egy jobb étkezés, egy séta, egy kiegyensúlyozottabb nap – hozzáad ahhoz, hogy a metabolikus szindróma kockázatát csökkentsük, vagy akár visszafordítsuk a folyamatokat.

ANATUR TIPP: Az allergiaszezont szeretnéd könnyebben „átvészelni”? Nézd meg, mely termékeink segíthetnek Neked: ITT!